2013. június 13., csütörtök

Egy karatebajnok elméről

Mik az esélyei a nem olimpiai sportágaknak? Mit jelent megnyerni a Világjátékokat? Mi a helyzet a karate sportban Magyarországon? Hogyan áll össze a tanulás az élsportolással? A témát a világjátékok győztes karatézóval, S. Kovács Ádámmal jártam körül.

Legnagyobb eredményed a 2009-es Világjátékok győzelem volt. Mit kell tudni a Világjátékokról, miben különbözik az olimpiától?
Azt szoktuk mondani, hogy a Világjátékok a nem olimpiai sportágak olimpiája. Ezt az eseményt is 4 évente rendezik meg, mindig a "nagy" olimpiát követő évben. Az egyik nagy különbség, hogy míg az olimpiára új létesítményeket kell építeni a rendezés jogát elnyerő országnak, a világjátékok versenyszámait rendezhetik már meglévő létesítményekben. A versenyzőknek kvalifikálni kell magukat, hogy részt vehessenek a játékokon. Néhol egyszerűbb, máshol komolyak a kijutás feltételei. Nálunk karatéban, súlycsoportonként 8 versenyző indulhat összesen a világból. Nekünk nagyon nehéz a kvalifikáció, mert a világjátékokat megelőző világbajnokság első három versenyzője és az aktuális öt kontinens bajnok vehet részt. Így tevődik össze a 8 fő. Ami még különbség, hogy a Világjátékokat nem követi akkora média és sajtóérdeklődés, mint a nagytestvért. És sajnos az eredmény utáni díjazás is csak apró töredéke az olimpiai jutalmaknak. Több olyan sportolóval és újságíróval beszéltem, akik részt vettek olimpián és világjátékokon is, az ő véleményük szerint nagyon hasonló a két esemény, talán a világjátékok inkább csak a spotról szól, ellentétben az olimpiával, ami üzletről, szponzorokról, doppingról és persze sportról is.

Mit jelentett megnyerni a Világjátékokat? Szenzációnak számított ez 2009-ben?
Először 2005-ben sikerült kvalifikálnom magam, de sajnos ott a vártnál gyengébben szerepeltem, 5. lettem. Nagyon igyekeztem élni a második lehetőséggel és sokkal jobban szerepelni. Ez szerencsére sikerült. Nyerni mentem ki és teljesítettem a kitűzött célt. Nagyon örültem a győzelemnek. Nem mondanám, hogy szenzációnak számított, mert esélyesként utaztam ki, mivel a világjátékok előtti évben a világbajnokságon második voltam, pedig a teljesítményem alapján nyernem kellett volna, de sajnos a bírók és a sportpolitika ezt nem engedte. A világjátékok feledtette velem a korábbi negatív élményt és nagyon boldog voltam, hogy képes voltam elhozni a 80 fős magyar delegáció egyetlen aranyérmét.



Hogy jött a karate? Más sportokat is kipróbáltál?
Szüleim több sportágra is beírattak kiskoromban. Úsztam, teniszeztem, és karatézni is elvittek, de onnan sírva rohantam ki 5 perc után. Aztán 9 éves koromban én kértem meg a szüleimet, hogy mégis vigyenek el karatézni, mert szeretném megvédeni magamat. Aztán a karatéból szerelem lett, amely még 23 év, rengeteg edzés és verseny után is tart.

Ha karate, akkor Magyarországon a te neved ugrik be elsőként az embereknek. Jelenleg mivel foglalkozol a sportágon belül?
Az utóbbi másfél évben már nem nagyon versenyeztem. Kicsit elfáradtam a 16 év válogatottságban. Családot alapítottam, gyerekeim vannak, megváltozott a fontossági sorrend. Ezek mellett sajnos a hazai körülmények sem kedveztek, mert nehéz anyagi körülmények között van a sportág, és a klubom. Továbbra is edzek, van pár edzőtársam, akikkel közösen tréningezünk és gyakran tartok szemináriumokat, edzőtáborokat, általában külföldön.

Mi volt pályafutásod legjobb, legkedvesebb élménye?
Nem nagyon tudnék kiemelni egy-egy eseményt, de rengeteg pozitív élménnyel lettem gazdagabb az utazgatások, edzőtáborozások alatt.

Mi volt pályafutásod legviccesebb sztorija?
Amikor még fiatal versenyző voltam, akkor előfordult az egyik versenyen, hogy véletlenül kétszer írtak be az indulók listájára. Furcsa volt, hogy többet kellett mérkőznöm, mint a többieknek, de az elődöntőben, amikor saját magammal kellett volna megküzdenem, akkor már tudtuk, hogy valami nem stimmel.

Van babonád, különleges felkészülési szokásod, amit minden verseny előtt megcsinálsz?
Sok ilyen van. Az évek során kialakult egy rutin, ami szerint készülök a versenyeken a mérkőzésekre. Szeretem ezekhez tartani magam, bár az utóbbi években próbáltam lefaragni ezekből, mert már túl sok ilyen dologra kellett figyelnem. Hogy egy példát is mondjak, a versenyeken általában már az előző napon megvan a sorsolás, de én babonából (és hogy ne idegeskedjek) sosem szoktam megnézni, csakis a verseny reggelén. Ja, és borotválkozni sem szoktam a versenyt megelőző pár napban.

Van álmod, amit még szeretnél elérni a karatéval kapcsolatban?
Azt hiszem, hogy elégedett lehetek a karate pályafutásommal. A World Karate Federation 40 éve rendez hivatalos világbajnokságokat, és mindeddig én vagyok az egyetlen magyar férfi, akinek sikerült a dobogóra állni. Nem is egyszer, hanem többször. Boldog vagyok, hogy ez sikerült, ha indulok még versenyeken, akkor szeretnék továbbra is sikeres lenni, de ha nem indulok, akkor így is szép pályafutást mondhatok magaménak.

Mostanában a brazil jiu jitsuban is kipróbáltad magad. Miben különbözik a karatétól?
Azon kívül, hogy küzdősport mindkettő, nem sok mindenben hasonlítanak. A karate az állóharcra összpontosít, ütések, rúgások és lábsöprések vannak benne. A jiu-jitsuban állásból csak dobásokat alkalmazunk, de főként a földharc elemekre, technikákra tanít meg ez a harcművészet.

Harsányi Gergőhöz hasonlóan tagja vagy a Sportos Elméknek, akik a tanulás és sportolás együttes fontosságára hívják fel a figyelmet. Mit jelent ez számodra?
Nagyon örülök és büszke vagyok, hogy egy ilyen kiváló társaság tagja lehetek. Szeretnénk különös hangsúlyt fektetni arra, hogy mennyire fontos a tanulás is a sportolás mellett. Ezen kívül pedig felhívni a figyelmet arra, hogy sok tanult, értelmes sportoló van ebben az országban.

Mit gondolsz az aktív sportolás befejezése utáni időszakról, miben gondolkozol?
Több elképzelésem is van a folytatást illetően. Mindenképp szeretnék a sportban maradni, nyitni egy iskolát, ahol tovább tudom adni a tudásomat. Ezek mellett a televíziózás, műsorgyártás (főleg sporttal kapcsolatos) is érdekel és foglalkoztat.


Amit Ádámról még tudni érdemes:
Iskolái:1999– 2004 University OF Hertfordshire- School of Economic Studies- Budapest
1995- 1996 Carmel College High School – Oxfordshire, Egyesült Királyság
Legfőbb eredményei: World Games (Világjátékok) 1. hely- Kaoshiung, Taiwan 2009
WKF felnőtt Világbajnokság 2. hely- Monterrey, Mexikó 2004
WKF felnőtt Világbajnokság 2. hely- Tokyo, Japán 2008
WKF felnőtt Világbajnokság 3. hely- Belgrád, Szerbia 2010
WKF junior Világbajnokság 1. hely- Athén, Görögország 2001
EKF felnőtt Európa Bajnokság 3. hely- Stavanger, Norvégia 2006
EKF felnőtt Európa Bajnokság 3. hely- Athén, Görögország 2010
EKF junior Európa Bajnokság 2. hely- Nicosia, Ciprus 2001
Shito-ryu Világbajnokság 1. hely- Karlstad, Svédország 2003
12x Felnőtt Magyar Bajnok
Elismerései: A Magyar Karate Szakszövetség Év Sportolója (2001, 2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2008, 2009, 2010)
Magyar Köztársasági kitüntetés
Magyar Sportért Aranyérem

Nemzeti Sportszövetség “Év Sportolója 2009"

(Megjelent: GT-times, 2013 február)

Visszavonuló bokszvilágbajnok

Az év elején visszavonult profi világbajnok bokszoló Balzsay Károly az okokról, és jövőbeni terveiről beszélt, melyben meghatározó szerepet szán az edzősködésnek. Beszéltünk élményekről, emlékekről, élsportolásról és a tanulásról is.

Mit jelent ma Magyarországon bokszvilágbajnoknak lenni?
Szerencsém van, mert Magyarországon az emberek nagyon szeretik az ökölvívást. A világbajnoki cím megszerzése után óriási élmény volt szembesülni azzal, hogy mennyien drukkolnak nekem és, hogy ennyire szeretik azt, amit csinálok. Rengeteg elismerést kaptam és ez nagyon sok erőt adott mindig a folytatáshoz a kemény fárasztó napokon.

Mi a különbség a két vb címed között?
Az első világbajnoki címem egy picit kedvesebb. Bár mind a kettőt pokoli nehéz küzdelem árán szereztem mégis úgy érzem az első VB meccsemen sokkal több múlott. Az egy katartikus élmény volt!

Bokszban melyik a legrangosabb verseny, vagy elismerés?
Profi ökölvívásban a világbajnoki cím a legrangosabb az amatőröknél természetesen az olimpiai bajnoki cím a legnagyobb. Igaz voltam két olimpián (2000, 2004) sajnos ezek nem sikerültek jól.


Mi volt visszavonulásod oka?
A nyáron 34 éves leszek. 20 évet töltöttem a ring kötelek között. Azt éreztem, hogy már nem tudok olyan teljesítményt produkálni, mint korábban és ugye ez nem olyan sport, hogy ha nem megy, akkor maximum lemaradok vagy kikapok sok góllal. Itt a test durva fizikai hatásoknak van kitéve. Plusz a körülmények is úgy alakultak,hogy most jött el a pillanat, amikor vissza lehet és kell vonulni: Becsődölt a klubom, világbajnok vagyok és a civil életem is kezd elindulni. Így talán nem marad akkora űr. De bevallom, azért nagyon hiányzik...

Mikor kezdtél el sportolni? A bokszoláson kívül más sportágakat is kipróbáltál?
9 évesen Pakson kezdtem el kajakozni, amit 5 évig csináltam. De mivel nem ment, úgy ahogy szerettem volna, váltottam az ökölvívásra. A terem és a mozgás már ismerős volt. Apu időtlen idők óta ökölvívó edző. Így az én edzőm is lett, amit egész amatőr pályafutásom alatt nagyon szerettem!

Rólad is köztudott, hogy a diplomás sportolók körét gyarapítod. Mindig egyértelmű volt számodra, hogy a tanulás mellett sportoljál?
Otthon a szüleimtől mindig azt hallottam, hogy a sport mellett muszáj tanulni, mert az sem tart örökké. 2007 tavaszán, amikor a szem műtétem után ültem a kórházi ágyamon és nagyon nem volt biztos az, hogy én folytatni tudom a bokszot, akkor tudatosult bennem igazán, hogy miről is beszéltek.

Mi volt pályafutásod legjobb, legkedvesebb élménye?
Legkedvesebb élmények az olimpiákon való részvétel volt. Az olimpiai megnyitó Sydneyben felejthetetlen, úgy, mint 2009-ben az első VB meccsem ünneplése a ringben!

Mi volt pályafutásod legviccesebb sztorija?
Alapjában egy vidám ember vagyok és nagyon sok vicces élmény ért. Elég nehéz kiemelni egyet. Talán amikor először voltunk a magas Tátrában Zakopane-ban és a negyedik nap tudtuk meg azt, hogy azokban az erdőkben és azokon a hegyeken, ahol futunk nem ritka,hogy felbukkan egy-egy barnamedve. Ez igazán csak utólag volt vicces, főleg úgy, hogy egyszer eltévedtünk és összetalálkoztunk egy hatalmas szarvassal. A német barátom meg is jegyezte halkan: "hát jobb mintha medve lenne..."


Van valami babonád, meccsrituáléd?
Rengeteg babonám volt. Mindig ugyan abban a felszerelésben bokszoltam, ugyan abban a sorrendben öltöztem. Mindig cipőben, pólóban és alsónadrágban melegítettem be és csak azután vettem fel a többi cuccom.

Miben gondolkozol a továbbiakban, most, hogy befejezted aktív pályafutásodat?
Edzőként szeretném segíteni a sportágam és minél több fiatalnak adni annyi jó élményt és sikert, mint amiket én kaptam és elértem. Jelenleg a KSI-ben vagyok édesapám mellett, neki segítek a fiatalok edzésein. Nálunk 12-22 éves korig vannak a srácok, edzésenként 16-18 emberrel foglalkozunk. Mindemellett elkezdtem a középfokú edzői tanfolyamot is, de távolabbi célom persze az edzői papír megszerzése.

Harsányi Gergőhöz hasonlóan tagja vagy a Sportos Elméknek, akik a tanulás és sportolás együttes fontosságára hívják fel a figyelmet. Mit jelent ez számodra?
Ahhoz, hogy sikeres és jó sportoló legyél ahhoz elengedhetetlen a tanulás. Ráadásul a sport pályafutás után is könnyebben és boldogabban élhet az ember.


Balzsay mostanában egyébként főállású apaként is jeleskedik. Két kislányát feleségével együtt a napi rendszeres sportolásra és a sportolás szeretetére nevelik.

(Megjelent: BME-GT-times, 2013. április)

Harsányi Gergely, egy igazán Sportos Elme

Időről időre felvetődik a kérdés és egyben probléma: Hogyan lehet a tanulás mellett rendszeresen sportolni, illetve élsportolónak lenni az iskolapadból? Kell-e választani a kettő közül, vagy jól megférnek egymás mellett is? A témát Harsányi Gergellyel, a londoni olimpián hősiesen szereplő, válogatott kézilabdázóval jártam körül.

Mikor kezdtél el sportolni? A kézilabdán kívül más sportágakat is kipróbáltál?
-6 éves koromban szüleim testvéremmel együtt beírattak úszásra, amit aztán 9 éven keresztül űztem. De közben számos más sportágat kipróbáltam; fociztam, kosaraztam, triatlonoztam, atletizáltam, sőt még sakkversenyen is részt vettem. Hál Istennek szüleim idejüket és energiájukat nem sajnálva vittek minket éveken keresztül edzésekre és versenyekre.

Mikor jöttek rá, hogy tehetséges vagy a kézilabdázásban?
- Kézilabdázni viszonylag későn, 15 évesen kezdtem el középiskolában, Nyíregyházán. A sportág alapjaival, szabályaival hamar egyenesbe kellett kerülnöm, hiszen a csapattársaimmal szemben jó néhány éves lemaradásom volt. De a többi sportág, amit űztem jó alapokat teremtettek hozzá és 17 évesen már bekerültem az utánpótlás válogatottba és a nyíregyházi NB1-es felnőtt csapat keretébe is.


Mindig egyértelmű volt számodra, hogy a tanulás mellett sportoljál?
- Mindig egyértelmű volt, hogy a kettőt együtt űzzem, a szüleim is erre inspiráltak és magam is éreztem mindig, hogy a kettő- sport és tanulás- nem csak jól megfértek egymás mellett, hanem jól kiegészítették és erősítették egymást az életemben.

Hogy viszonyultak tanáraid, diáktársaid a sportolásodhoz? Elnézőek voltak, sztárként kezeltek, felnéztek rád?
- A tanáraim mindig partnerek voltak, ha meccsek vagy válogatott elfoglaltság miatt el kellett esetleg engedni óráról, de az én esetemben szerencsére ez ritka volt, össze tudtam hangolni, nem szerettem a kivételezést. A tanárok és diáktársaim nem kezeltek sztárként, én nem is éreztem magam sosem annak, de büszkék voltak rám és a mai napig megmaradt a jó kapcsolatom velük.

Mi volt pályafutásod legjobb, legkedvesebb élménye?
- Sok csodálatos élmény ért a civil- és sportéletben, nehéz lenne kiemelni egyet, de az athéni és londoni olimpia mindenképp a legszebb élményeim közé tartoznak, hisz a világ több mint 10 ezer legjobb sportolójával együtt szerepelni kivételes érzés.

Mi volt pályafutásod legviccesebb sztorija?
- Az athéni olimpia negyeddöntőjét játszottuk és én mindig Lendvai Petivel melegítettem párban, ezt fél órával a meccs előtt kezdjük el szokás szerint. Ő azonban nem jelent meg, csak 5 perccel a meccskezdet előtt, ráadásul teljesen leizzadva. A miértre az a vicces válasz érkezett, hogy beragadt a mosdóba, s hiába kiabált segítségért, az nem érkezett, ezért egy kis résen 20 perc alatt tudta kihámozni magát, hogy le ne késse a meccset. Így szinte teljesen be is melegedett :) Ezek után megnyertük az olimpiai negyeddöntőt és Peti fantasztikusan játszott :)

Van valami babonád, meccsrituáléd?
- Ha ez rituálénak számít, akkor a meccs előtti pihenés fontos számomra, illetve a fejben való felkészülés, relaxálás.


Mindig a 10-es számban játszottál? Van ennek valami különleges jelentése?
- Nem mindig volt ez a mezszámom, többek között volt a 23-as szám is, a példaképem, Michael Jordan miatt. De amikor ez a mezszám foglalt lett Tatabányán, ahol jelenleg játszom, átváltottam a 10-esre, ami sok kiváló sport-vezéregyéniség száma volt.  Ez úgy érzem bejött nekem (is), megszerettem és azóta a válogatottban is 10-es mezben játszom.

Van álmod, amit még szeretnél elérni a kézilabdázással kapcsolatban?
- Sok álmom teljesült, sok szép élményem van, válogatott (olimpia, vb, eb) és Bundesliga meccseken is részt vehettem, BL meccsen azonban még szívesen játszanék.

Kisgyerekkorodban is így képzelted el az életedet?
- Kiegyensúlyozott életet élek boldogan a feleségemmel és a családommal. A sportban, tanulásban, civil életben sikeres éveket élhetek át, vagyis minden vágyam és álmom folyamatosan teljesül, amire gyerekkoromban vágytam. Ilyen boldog felnőttkort képzeltem gyerekkoromban is.


Visszakanyarodva kicsit a tanulás, sportolás témához: Tagja vagy, pontosabban elnöke vagy a Sportos Elméknek, akik a tanulás és sportolás együttes fontosságára szeretnék felhívni a figyelmet. Hogy jött ez az egész, mit kell tudni a kezdeményezésről?
- Tagja vagyok a Magyar Sporttudományi Társaság Sportinnovációs Bizottságának,  amelynek elnöke Györfi János, volt kézilabdaedzőm. Érdekelt az az újító nézet, amivel a magyar sportéletet segíteni próbálja a sportinnováció és különböző filozófiai elvek segítségével. Ő kért fel, hogy Dr. Elbert Gáborral közösen hozzunk létre egy olyan csoportot, amelynek tagjai segítik az „életen át tartó tanulás és sportolás” gondolatát népszerűsíteni. Szeretnénk leküzdeni azt a sztereotípiát, hogy egy sportoló „csak” kitűnő sportoló lehet, és nem kötődik hozzájuk az intelligencia, tanulás, sporttudományi munka fogalma. „Sport és Intelligencia” fogalmának köztudatban történő összekapcsolására úgy hisszük, hogy ismert, eredményes, képzett, intelligens sportolók a legalkalmasabbak. Reméljük, hogy ezek a sportolók példaképei lehetnek sportolni és tanulni vágyó fiatalok ezreinek, tízezreinek.
A kezdeményezés nem túl régen indult, de büszkék vagyunk arra, hogy viszonylag rövid idő alatt taglétszámunk különböző sportágakat űző, kitűnően gondolkodó és kommunikáló sportolókkal 14-re bővült, elindult a honlapunk (www.sportoselmek.com) és már 17 élő adásunk ment le az egyik tévécsatornán, melyek betekintést engednek a kulisszák mögé, anélkül, hogy az öltözői titkokat kifecsegnénk.
Mivel vannak további céljaink is, szeretnénk megnyerni magunknak olyan támogatókat, akik fantáziát látnak a Sportos Elmékben és mögé állnának egy ilyen kezdeményezésnek.

Mit gondolsz az aktív sportolás befejezése utáni időszakról, miben gondolkozol?
-Rengeteg élményt köszönhetek a sportnak és pályafutásom után vagy már közben szeretnék visszaadni a magyar sportéletnek valamit, amit én kaptam, legyen ez a sport bármely területe, utánpótlásnevelés, sportvezetés, sportdiplomácia vagy más szegmens, amiben kamatoztathatom a tapasztalatimat és tanulmányaimat.

Végezetül pedig: Mit adnál útravalónak azoknak, akik szintén a tanulás-sportolás közös útján járnak?

-Azt, hogy ne válasszanak közöttük, hanem együtt csinálják a kettőt. A testet és a szellemet érdemes együtt edzeni és fejleszteni, de a lényeg hogy örömünket leljük mindkettőben.


(Megjelent: BME-GT-times, 2012. december)

Sport a közösségi médiában

Manapság mindenki fent van a közösségi oldalakon, és ez a sportolókkal sincs másképp. Legyenek Olimpián, vagy VB-n, akkor is posztolnak, megosztanak, bejelentkeznek. Ki, hogyan, és mire használja a Facebook és a közösségi média által nyújtotta lehetőségeket?

A közösségi médiában való részvétel a kommunikáció költségkímélő és hatékony módszere, az imázsépítés kiváló eszköze. A legnagyobb sztárok is megjelentek az oldalakon, így növelve rajongótáborukat, ismertségüket. A sportvilág népszerű Facebookozói kivétel nélkül a labdarúgáshoz köthetőek. A legnépszerűbb sportoló C. Ronaldo 56,4 millió rajongóval, őt követi Messi 44,3 millió és Beckham 25,9 millió rajongóval. Elképesztő adatok, főként annak tükrében, hogy az NBA, vagy NFL bajnokságaiban szereplők meg sem közelítik ezeket a számokat. A teljesebb kép érdekében Tiger Woods 2,7 millió, Federer 12,5 millió, Michael Phelps 7,3 millió, LeBron James pedig 13,8 millió rajongóval rendelkezik 2013.04.13-án.

Hogyan használják? Nem a márkanevet (klubcsapatot, sportolót) promotálják, illetve nem a jegy, a merchandising eladásokat és reklámokat erőltetik, hanem az úgynevezett „game day experience”, azaz a mérkőzés élménye felé terelik a megjelenéseket. A meccsnapi atmoszféra, a lejátszott zenék listája, a mérkőzések előtti rituálék, öltözőjelenetek, pillanatképek a hotelből, vicces anekdoták a pályáról, mind-mind, olyan emocionális tényezők, amik valóban érdeklik a szurkolókat és nem a marketingre hegyeződnek ki. Ezek mellett megjelennek a hétköznapi, családi, baráti környezetben töltött idő bejegyzései is, például gyakran a Facebookon jelentik be gyermekük születését, vagy posztolnak finom ételekről. Sokszor megjelenítik jótékonysági tevékenységüket, tesznek fel képeket beteg gyerekekkel való találkozásokról, amik persze csak erősítik a szimpátiát. Természetesen jelen vannak a reklám célú bejegyzések is, amikor aktuális csukájukat, futócipőjüket, vagy sportfelszerelésüket reklámozzák, de mivel ezek arányosan oszlanak meg az előzőekkel, egyáltalán nem zavaróak.

Nem csak márkaépítésre, hanem információszerzésre is használható a közösségi média, hisz valós időben tudhatunk meg információt a sportolókról, nem kell megvárni a hírügynökségek jelentéseit. Ma már a sportsajtó is figyelemmel kíséri a közösségi médiát és hivatkozik rá, egyre többször találkozhatunk a következő kifejezéssel híradásokban: „jelentette be, közölte xy a Facebook oldalán”.
Magyarországon borús a kép, nagyon kevés sportolónk használja tudatosan a web2-es lehetőségeket, pedig ma, az okostelefonok világában nem jelenthet gondot az edzések, edzőtáborozások, versenyek, meccsek, élmények megosztása. Arról, hogy profi kommunikációs vagy menedzseri stáb dolgozna a sportolókkal, még ritkább esetekben beszélhetünk sajnos.

Olimpikonjaink közül Berki Krisztián építkezik a legtudatosabban, a Felix Promotion ügynökség segítségével alakította ki hivatalos Facebook oldalát, 17 ezer rajongója van. Jakabos Zsuzsanna szintén jól sáfárkodik hírnevével, 28 ezer rajongót gyűjtött. A focistáink közül Dzsudzsák Balázs vezeti a rangsort 75 ezer lájkolóval, mellette dolgozik menedzseri stáb, míg Szalai Ádám 25 ezer rajongóval rendelkezik.


A social média zászlóshajója egyértelműen a Facebook, azonban a Twitter (inkább Amerikában) és a Youtube is egyre inkább a felismert és kihasznált lehetőségek kategóriájába tartozik a sportklubok életében. A sportolók láthatóan úgy használják a közösségi médiát, mint bárki más, csak nagyobb publicitást kapnak, mint egy átlagos felhasználó. Az viszont érezhetően nagyon fontos, hogy jól kezeljék oldalaikat, mert akkor szívesen követik őket a felhasználók, és ez népszerűségüket is növeli, amellett, hogy a szponzoroknak egy plusz aktív felületet jelentenek.

(megjelent: BME-GT-times, május)

2012. december 2., vasárnap

A mémek világa


Mi az a mém? Mitől lesz valami mém? Mindenki tudja, mindenki beszél róla, de igazán senki sincs tisztában a jelentésével. Most megtudhatjátok, mitől döglik a légy, és miért akar mindenki mindig minden körülmények között megosztani!
A tudományos magyarázat szerint az internetes mém egy neologizmus, egy olyan nyelvi újítás, módosított kifejezés, mely a mémre, a memetika  kulturális információs csomagjára utal. A memetika tudománya 1976-ban született meg Richard Dawkins elmélete nyomán. Az elnevezés a mimézis (utazás) és a genetika (örökléstan) szó kombinációjából jött létre. Az elmélet szerint minden ember több tízezer kis információs csomagot, mémet, “kulturális vírust” hordoz magában, melyek megpróbálják reprodukálni és örökíteni magukat.
Ha a mai értelemben vett jelentését szeretnénk megfogalmazni, akkor a mém az internetes folklór, mely a nép ajkán él, és szájról szájra terjed. Alapja a kollektív kreativitás, ami egy utánzással reprodukálható alapséma. Fő jellemzője a humor és a gyorsaság mellett a szokatlanság, a provokáció és a bizarrság, mely arra ad okot, hogy remake-ek szülessenek. Hirtelen elszabadul és járvány szerűen kezd terjedni.
Alapjában, az internetes mém egyszerűen egy digitális fájl vagy hiperhivatkozás terjesztése egyik személytől a többiek felé az internet nyújtotta lehetőségekkel (például e-mailen keresztül, blogokon, közösségi oldalakon, azonnali üzenetküldő szolgáltatások segítségével). A tartalom gyakran állhat egy szólásból vagy viccből, egy pletykából, egy módosított, vagy módosítatlan képből, egy egész weboldalból, videoklipből vagy animációból, vagy egy meglepő hírből, sok más egyéb lehetőség mellett. Egy internetes mém maradhat állandó, vagy megváltozhat az idők során, véletlenül, a rá irányuló kommentár, imitációk és paródiák hatására, vagy akár a rá vonatkozó híradások gyűjtésével.
A kifejezés utalhat a felhasználóról felhasználóra terjedő tartalomra, a tartalom mögötti ötletre, vagy a terjedésük jelenségére. Egyesek az internetes mémeket már művészeti formának tartják.
Most, hogy tisztáztuk a fogalmi hátteret, nézzünk néhány példát a mémekre! (Ha a Google-be beírjátok a címszavakat, akkor a most következő összes mémet megtaláljátok, és kedvetekre szórakozhattok!) A népszerűségüket mutatja, hogy például a YouTube-on mennyien nézték meg az adott videót! Egyes példáknál ép ésszel alig felfogható, több száz milliós számokat is láthatunk.
A hazai internetes világ egyik első, és legnépszerűbb méme a Dallas paródia (Szarok a farmra-videók) A Henkel-reklámmal turbózott, kultikus Dallas-paródiát 1992-ben vette vhs-kazettára négy kanos középiskolás, nem is sejtve, hogy később ez lesz a netes prosztóhumor alapköve. Vagy ki ne emlékezne Szalacsi Sándorra aki az objektumról beszél és arról, hogy a vízbül veszi ki a zoxigént, teccik érteni? A klasszikusok közé sorolhatnám még Polgár Jenőt a hivatalból, vagy az apa kezdődik-et és a velük kapcsolatban született rengeteg remake-t.
De ha azt mondom, hogy Hummer a balaton jegén, Mizu, Bikicsunáj, vagy a közelmúltban elterjedt rtl kettővel kapcsolatos vicces képek, vagy akár a hatalmas Gikának címzett szerelmes üzenet a Madách téren, vagy a BME-s Skywalker akció, akkor szintén tudja mindenki, hogy mire gondolok.
Természetesen a külföldi mémekről is ódákat lehetne zengeni, és órákig lehetne képeket, videókat és különböző paródiákat nézegetni, de én most a helyhiány lévén csak felsorolok pár emlékezetes momentumot a közelmúltból a teljesség igénye nélkül: Balotelli gólöröme, Felix Baumgartner sztratoszféra ugrása, Gangnam style, Dove evolution, Charlie bit my finger, Wazzup, Old Spice Mustafa, Cadbury eyebrow dance.
Zárszóként pedig elárulom, mitől működnek: a mémgyár nem áll le, folyamatosan reprodukálja önmagát, mert a világ szalad, az internet csőre töltött Photoshoppal támadó népművészei állandó készenlétben állnak, és mindig akad olyan téma, amin elviccelődhet a netes társadalom. Már előre látom az amerikai elnökválasztással kapcsolatos gangnam Obamákat! J

2011. január 5., szerda

Szenvedély-Alázat-Akarat


Öt arany-, hat ezüst- és négy bronzérmet nyertek a magyar versenyzők világbajnokságokon és olimpiai számokban 2010-ben. A legemlékezetesebb pillanatok a budapesti úszó EB-ről vannak, de év sportolója lett a maga szakágában Pálinger Katalin és Kammerer Zoltán is. A sikereken felbuzdulva, és a következő-közelgő 2012-es londoni olimpia előszobájaként nézzük meg a 2008-as pekingi összefoglalót.

Olimpiai áttekintés, összegzés
A 2008-as év vitathatlanul legnagyobb eseménye a pekingi olimpia volt. Várakozás, készülődés, esélylatolgatás, izgalom. Röviden ez jellemezte az olimpia előtti hónapokat. Na de lássuk, mik is voltak az ötkarikás játékok legfontosabb pillanatai magyar szempontból.
 2008. augusztus 8-án fellobbant a láng, amire Athén óta minden sportszerető ember várt. A láng, ami összeköti az ókori és újkori olimpiákat, és ami jelképezte a 28-ik újkori nyári játékok kezdetét. A magyarokat a nyitóünnepségen Kammerer Zoltán vezette fel, aki a nemzeti lobogót vitte a több mint 90 ezres publikum elé. Legjobban én a női kézicsapat és a kajak-kenu válogatott szereplését vártam, és előzetesen az érmek nagy részét is tőlük reméltem. Sajnos a sors nem így akarta, Pálingerék és az előzetesen egyesben aranyesélyesnek titulált Kovács Katalin is egyaránt a negyedik helyet szerezték meg. Nem bírálnám ezért az olimpikonjainkat, aktív sportolóként mellettük állok, hisz szerintem már magában az nagy teljesítmény, hogy kijutottak és képviselhették hazánkat. Nem értek egyet azokkal akik leszólják pekingi résztvevőinket, hogy alul teljesítettek. Hát próbálja meg valaki utánuk csinálni, végigszenvedni az edzőtáborokat, napi 2-3 edzéseket, családtól-barátoktól elzártan, és azután bíráskodjanak!!
Szóval elsőként Cseh László úszó és Fodor Zoltán bírkozó ezüstjeinek örülhettünk, majd Mincza Ildikó párbajtörőző bronzának. Kiemelném Cseh Laci 3 ezüstjét, ami fantasztikus sportteljesítmény. Egyéni, magyar és Európa csúcsokat megdöntve érte el eredményeit. Gondoljunk csak bele, már félisten lenne és nemzeti hősként tisztelegnénk előtte, ha Michael Phelps nem úszna… sebaj, majd Londonban!

Első aranyunkat Vajda Attila kenus nyerte C1-1000 méteren. Taktikusan, fegyelmezetten evezett és az utolsó 200-300 méteren állva hagyta a mezőnyt. Ez a szegedi fiú a csúcsra ért. Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor áthaladt a célvonalon, magasba emelte gyászszalaggal átkötött kezét, a vízbe csapott örömében, majd ezt mondta: „Köszönöm Koló”. Mi pedig könnybe lábadt szemmel mondhatjuk: Köszönjük Vajda Attila!

 
A második aranyat Kovács Katalin és Janics Natasa tudhatta magáénak K2-500 méteren. Címvédőként indultak, hisz Athénban nyertek és itt is őket tartották a szám legnagyobb esélyesének, az olimpiát megelőző viták és edzőkonfliktusok ellenére is. A lányok hozták magukat, nem nyomta agyon őket a teher, elsőként lapátoltak a célba és az Athénban már látott diadalittas vízbe ugrás most sem maradt el.
 Harmadik aranyunkat az utolsó versenynapon szerezték vízipolósaink. A Kemény-legények ismét, immáron harmadszor értek a csúcsra. Azt hiszem, ha azt mondom, hogy Kásás, Kiss, Molnár, Szécsi vagy épp Benedek, akkor mindenki tudja kikről van szó. (Benedek Tibornak egyébként ez volt az 5. olimpiája. Gondoltátok volna, hogy a kb. 10 évvel ezelőtti túrórudis reklámban feltűnt srác ilyen magaslatokig eljut?) Ezek a fiúk aztán tényleg megérdemelték.

A számomra legkedvesebb mégis Kozmann György, Kiss Tamás érme volt. A Kolonics György tragikus halála után összeállt kenukettes egy hónap alatt jutott el az olimpiai bronzig. Teljesítményük mind fizikálisan, mind mentálisan emberfeletti volt és aranyat ért, így méltón részesülhettek a győzteseknek kijáró jutalomból. A magyarok végül 3 arany, 5 ezüst és 2 bronzéremmel tértek haza Pekingből.

2010. december 21., kedd

Barátság. Barátság?

Ugye mi jó barátok vagyunk? Tesszük fel gyakran magunkban a kérdést… I’ll be there for you… tényleg? Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát… friends will be friends…

A barátság egy nagyon fontos dolog az emberi kapcsolatokban. A legtöbb ember számára barátok nélkül az élet szinte elképzelhetetlen, s mit sem ér. Így vagyok vele jómagam is, és rendkívül irigylem azokat, akik 10-20-30 éves barátságokat ápolnak. A barátok velünk vannak bánatban, örömben, vagy épp sörömben… Valljuk be, szükségünk van a barátokra, a megértésükre, olykor egy-egy ölelésükre, vagy épp a megértő hallgatásukra.

A barátság két dolgon alapulhat, tiszteleten és bizalmon. Mindkettőre szükség van, mindkét félnél. Tisztelhetünk valakit, ám ha nincs meg a bizalom a másik iránt, úgy szétforgácsolódik a barátság, de ugye a barátot minden ember maga választja. A barátság csak úgy jöhet létre két ember között, hogyha mindkét fél akarja azt.

Az igaz barátra jellemző, hogy mindig szeret, törődik velünk, és ha baj van, elsőnek érkezik, hogy segítsen. Nagyon kevés az a barátság, amire ráfoghatnánk, hogy igaz barátság. Sajnos ez a fogalom is - akár csak a szeretet - az idők folyamán megkopott, veszített az értékéből. Manapság, nagyon könnyen dobálóznak ezzel a megtisztelő és egyben felemelő jelzővel. Főleg a Facebook, a közösségi oldalak, a rohanó, sokszor felületes és érdek-orientált világban.

Az igaz barát szerepe, hogy elfogadást mutasson a másik iránt. A másik érdekeit és érzéseit tartsa szem előtt. Az nem barátság, ami saját érdekeire mutat; az csupán szentimentális érzelmi kötődés. Gyakran előfordul, hogy két ember érzelmi kötödésben él, és meg vannak győződve arról, hogy az egy jó barátság. Pedig minden olyan kapcsolat, ami nélkülözi a másik felé való „szolgálatot”, alázatot, csak az önző érzelmek kielégítését szolgálja. Az igazi barát általában a másik érdekeit helyezi előtérbe. Ez a fajta barátság nagyon ritka, értékes, és éppen ezért nagy-nagy kincs, amit meg kell becsülni.

Lehetnek olyan helyzetek a barátok életében, hogy átmenetileg el kell, hogy váljanak egymástól, de ez egy igaz barátságot nem ingathat meg. Sokan úgy gondolják, hogy attól barátság a barátság, hogy folyton egymás szoknyáján vagy gatyáján ülnek. A barátságot nem korlátozza idő vagy tér. A barátság a szívben dől el, a szív szándékán múlik és nem azon, hogy minden nap együtt töltik az idejüket. Lehet, hogy évente egyszer tudnak csak találkozni, lehet, hogy több ezer kilométer választja el őket, de a szívükben megvan az a hely egymásnak, amit más nem tölthet be.
Az igazi barátság létrejöttéhez szükséges a feltétel nélküli szeretet, az őszinteség, az önzetlenség, a másik felé való tisztelet, empátia, együttérzés és bátorítás. Ezzel tudatjuk a másik felé, hogy mindig számíthat ránk. 

A témát körüljárva, érzéseket felbolygatva, a következő kérdések fogalmazódtak meg bennem:
Ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, vagy gyengeségét, vagy inkább magunkban kell keresni a hibát? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hűséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, ha az viszonzás nélkül marad? Miért van olyan kevés/miért nincs igaz barátunk?
És akkor a férfi-nő között létező/nem létező barátságról még nem is beszéltem...