Ugye mi jó barátok vagyunk? Tesszük fel gyakran magunkban a kérdést… I’ll be there for you… tényleg? Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát… friends will be friends…
A barátság egy nagyon fontos dolog az emberi kapcsolatokban. A legtöbb ember számára barátok nélkül az élet szinte elképzelhetetlen, s mit sem ér. Így vagyok vele jómagam is, és rendkívül irigylem azokat, akik 10-20-30 éves barátságokat ápolnak. A barátok velünk vannak bánatban, örömben, vagy épp sörömben… Valljuk be, szükségünk van a barátokra, a megértésükre, olykor egy-egy ölelésükre, vagy épp a megértő hallgatásukra.
A barátság két dolgon alapulhat, tiszteleten és bizalmon. Mindkettőre szükség van, mindkét félnél. Tisztelhetünk valakit, ám ha nincs meg a bizalom a másik iránt, úgy szétforgácsolódik a barátság, de ugye a barátot minden ember maga választja. A barátság csak úgy jöhet létre két ember között, hogyha mindkét fél akarja azt.
Az igaz barátra jellemző, hogy mindig szeret, törődik velünk, és ha baj van, elsőnek érkezik, hogy segítsen. Nagyon kevés az a barátság, amire ráfoghatnánk, hogy igaz barátság. Sajnos ez a fogalom is - akár csak a szeretet - az idők folyamán megkopott, veszített az értékéből. Manapság, nagyon könnyen dobálóznak ezzel a megtisztelő és egyben felemelő jelzővel. Főleg a Facebook, a közösségi oldalak, a rohanó, sokszor felületes és érdek-orientált világban.
Az igaz barát szerepe, hogy elfogadást mutasson a másik iránt. A másik érdekeit és érzéseit tartsa szem előtt. Az nem barátság, ami saját érdekeire mutat; az csupán szentimentális érzelmi kötődés. Gyakran előfordul, hogy két ember érzelmi kötödésben él, és meg vannak győződve arról, hogy az egy jó barátság. Pedig minden olyan kapcsolat, ami nélkülözi a másik felé való „szolgálatot”, alázatot, csak az önző érzelmek kielégítését szolgálja. Az igazi barát általában a másik érdekeit helyezi előtérbe. Ez a fajta barátság nagyon ritka, értékes, és éppen ezért nagy-nagy kincs, amit meg kell becsülni.
Lehetnek olyan helyzetek a barátok életében, hogy átmenetileg el kell, hogy váljanak egymástól, de ez egy igaz barátságot nem ingathat meg. Sokan úgy gondolják, hogy attól barátság a barátság, hogy folyton egymás szoknyáján vagy gatyáján ülnek. A barátságot nem korlátozza idő vagy tér. A barátság a szívben dől el, a szív szándékán múlik és nem azon, hogy minden nap együtt töltik az idejüket. Lehet, hogy évente egyszer tudnak csak találkozni, lehet, hogy több ezer kilométer választja el őket, de a szívükben megvan az a hely egymásnak, amit más nem tölthet be.
Az igazi barátság létrejöttéhez szükséges a feltétel nélküli szeretet, az őszinteség, az önzetlenség, a másik felé való tisztelet, empátia, együttérzés és bátorítás. Ezzel tudatjuk a másik felé, hogy mindig számíthat ránk.
A témát körüljárva, érzéseket felbolygatva, a következő kérdések fogalmazódtak meg bennem:
Ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, vagy gyengeségét, vagy inkább magunkban kell keresni a hibát? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hűséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, ha az viszonzás nélkül marad? Miért van olyan kevés/miért nincs igaz barátunk?
És akkor a férfi-nő között létező/nem létező barátságról még nem is beszéltem...
