Időről időre felvetődik a kérdés és
egyben probléma: Hogyan lehet a tanulás mellett rendszeresen sportolni, illetve
élsportolónak lenni az iskolapadból? Kell-e választani a kettő közül, vagy jól
megférnek egymás mellett is? A témát Harsányi Gergellyel, a londoni olimpián
hősiesen szereplő, válogatott kézilabdázóval jártam körül.
Mikor kezdtél el sportolni? A
kézilabdán kívül más sportágakat is kipróbáltál?
-6
éves koromban szüleim testvéremmel együtt beírattak úszásra, amit aztán 9 éven
keresztül űztem. De közben számos más sportágat kipróbáltam; fociztam,
kosaraztam, triatlonoztam, atletizáltam, sőt még sakkversenyen is részt vettem.
Hál Istennek szüleim idejüket és energiájukat nem sajnálva vittek minket éveken
keresztül edzésekre és versenyekre.
Mikor jöttek rá, hogy tehetséges
vagy a kézilabdázásban?
-
Kézilabdázni viszonylag későn, 15 évesen kezdtem el középiskolában,
Nyíregyházán. A sportág alapjaival, szabályaival hamar egyenesbe kellett
kerülnöm, hiszen a csapattársaimmal szemben jó néhány éves lemaradásom volt. De
a többi sportág, amit űztem jó alapokat teremtettek hozzá és 17 évesen már
bekerültem az utánpótlás válogatottba és a nyíregyházi NB1-es felnőtt csapat
keretébe is.
Mindig egyértelmű volt számodra, hogy
a tanulás mellett sportoljál?
- Mindig
egyértelmű volt, hogy a kettőt együtt űzzem, a szüleim is erre inspiráltak és
magam is éreztem mindig, hogy a kettő- sport és tanulás- nem csak jól megfértek
egymás mellett, hanem jól kiegészítették és erősítették egymást az életemben.
Hogy viszonyultak tanáraid,
diáktársaid a sportolásodhoz? Elnézőek voltak, sztárként kezeltek, felnéztek
rád?
- A
tanáraim mindig partnerek voltak, ha meccsek vagy válogatott elfoglaltság miatt
el kellett esetleg engedni óráról, de az én esetemben szerencsére ez ritka
volt, össze tudtam hangolni, nem szerettem a kivételezést. A tanárok és
diáktársaim nem kezeltek sztárként, én nem is éreztem magam sosem annak, de
büszkék voltak rám és a mai napig megmaradt a jó kapcsolatom velük.
Mi volt pályafutásod legjobb,
legkedvesebb élménye?
-
Sok csodálatos élmény ért a civil- és sportéletben, nehéz lenne kiemelni egyet,
de az athéni és londoni olimpia mindenképp a legszebb élményeim közé tartoznak,
hisz a világ több mint 10 ezer legjobb sportolójával együtt szerepelni
kivételes érzés.
Mi volt pályafutásod legviccesebb
sztorija?
- Az
athéni olimpia negyeddöntőjét játszottuk és én mindig Lendvai Petivel
melegítettem párban, ezt fél órával a meccs előtt kezdjük el szokás szerint. Ő
azonban nem jelent meg, csak 5 perccel a meccskezdet előtt, ráadásul teljesen
leizzadva. A miértre az a vicces válasz érkezett, hogy beragadt a mosdóba, s
hiába kiabált segítségért, az nem érkezett, ezért egy kis résen 20 perc alatt
tudta kihámozni magát, hogy le ne késse a meccset. Így szinte teljesen be is
melegedett :) Ezek után megnyertük az olimpiai negyeddöntőt és Peti
fantasztikusan játszott :)
Van valami babonád, meccsrituáléd?
- Ha
ez rituálénak számít, akkor a meccs előtti pihenés fontos számomra, illetve a
fejben való felkészülés, relaxálás.
Mindig a 10-es számban játszottál?
Van ennek valami különleges jelentése?
- Nem
mindig volt ez a mezszámom, többek között volt a 23-as szám is, a példaképem,
Michael Jordan miatt. De amikor ez a mezszám foglalt lett Tatabányán, ahol
jelenleg játszom, átváltottam a 10-esre, ami sok kiváló sport-vezéregyéniség
száma volt. Ez úgy érzem bejött nekem
(is), megszerettem és azóta a válogatottban is 10-es mezben játszom.
Van álmod, amit még szeretnél
elérni a kézilabdázással kapcsolatban?
- Sok
álmom teljesült, sok szép élményem van, válogatott (olimpia, vb, eb) és Bundesliga
meccseken is részt vehettem, BL meccsen azonban még szívesen játszanék.
Kisgyerekkorodban is így képzelted
el az életedet?
- Kiegyensúlyozott
életet élek boldogan a feleségemmel és a családommal. A sportban, tanulásban,
civil életben sikeres éveket élhetek át, vagyis minden vágyam és álmom
folyamatosan teljesül, amire gyerekkoromban vágytam. Ilyen boldog felnőttkort
képzeltem gyerekkoromban is.
Visszakanyarodva kicsit a tanulás,
sportolás témához: Tagja vagy, pontosabban elnöke vagy a Sportos Elméknek, akik
a tanulás és sportolás együttes fontosságára szeretnék felhívni a figyelmet.
Hogy jött ez az egész, mit kell tudni a kezdeményezésről?
-
Tagja vagyok a Magyar Sporttudományi Társaság Sportinnovációs
Bizottságának, amelynek elnöke Györfi
János, volt kézilabdaedzőm. Érdekelt az az újító nézet, amivel a magyar
sportéletet segíteni próbálja a sportinnováció és különböző filozófiai elvek
segítségével. Ő kért fel, hogy Dr. Elbert Gáborral közösen hozzunk létre egy
olyan csoportot, amelynek tagjai segítik az „életen
át tartó tanulás és sportolás” gondolatát népszerűsíteni. Szeretnénk
leküzdeni azt a sztereotípiát, hogy egy sportoló „csak” kitűnő sportoló lehet,
és nem kötődik hozzájuk az intelligencia, tanulás, sporttudományi munka
fogalma. „Sport és Intelligencia”
fogalmának köztudatban történő összekapcsolására úgy hisszük, hogy ismert,
eredményes, képzett, intelligens sportolók a legalkalmasabbak. Reméljük, hogy
ezek a sportolók példaképei lehetnek sportolni és tanulni vágyó fiatalok
ezreinek, tízezreinek.
A
kezdeményezés nem túl régen indult, de büszkék vagyunk arra, hogy viszonylag
rövid idő alatt taglétszámunk különböző sportágakat űző, kitűnően gondolkodó és
kommunikáló sportolókkal 14-re bővült, elindult a honlapunk (www.sportoselmek.com)
és már 17 élő adásunk ment le az egyik tévécsatornán, melyek betekintést
engednek a kulisszák mögé, anélkül, hogy az öltözői titkokat kifecsegnénk.
Mivel
vannak további céljaink is, szeretnénk megnyerni magunknak olyan támogatókat,
akik fantáziát látnak a Sportos Elmékben és mögé állnának egy ilyen
kezdeményezésnek.
Mit gondolsz az aktív sportolás
befejezése utáni időszakról, miben gondolkozol?
-Rengeteg
élményt köszönhetek a sportnak és pályafutásom után vagy már közben szeretnék
visszaadni a magyar sportéletnek valamit, amit én kaptam, legyen ez a sport
bármely területe, utánpótlásnevelés, sportvezetés, sportdiplomácia vagy más
szegmens, amiben kamatoztathatom a tapasztalatimat és tanulmányaimat.
Végezetül pedig: Mit adnál
útravalónak azoknak, akik szintén a tanulás-sportolás közös útján járnak?
-Azt, hogy ne
válasszanak közöttük, hanem együtt csinálják a kettőt. A testet és a szellemet
érdemes együtt edzeni és fejleszteni, de a lényeg hogy örömünket leljük
mindkettőben.
(Megjelent: BME-GT-times, 2012. december)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése